Ezután egy ezüstrókához vezetett az utunk, Jerry-hez. Ő nagyon barátságos volt, és mint az előző állatkánk, ő is nagyon szerette az almát. A következő, akit meglátogattunk az én személyes kedvencem, Gordon, a mosómedve volt. Nagyon aranyos, és ahogy a kis mancsaival megragadta az almaszeleteket, mindenkit elcsábított. Megnéztük még a farkasokat, etettük a barnamedvét, Romulust, és persze a szarvasok se maradhattak ki. Őket már lehetett kézből etetni (itt fogyott el a legtöbb alma is), és barátságosan megnyalták a kezedet, ha olyan finomságokban részesítetted őket, mint például alma vagy répa.

Meglátogattuk a tehenet, a szamarat és a fekete lovat is. A vaddisznók is nagyon aranyosak voltak, a kicsiket és a nagyokat egyaránt megetettük, de persze csak a kerítésen át dobhattuk be nekik az ennivalójukat. Az őzeknél töltöttük a legtöbb időt. Hozzájuk be is lehetett menni, és testközelből megnézni őket. Itt vettünk zoo-eledelt, amit szétosztottunk, és simogattuk őket.

Voltak viszont, akik inkább kecskékre vadásztak. Sokszor elszaladtak, de néhány „kiválasztottnak” sikerült megetetniük őket.

Az utolsó, akit bemutattak nekünk, Lili, a vörösmókus volt. Szerintem ő volt leginkább, aki belopta magát mindenkinek a szívébe. Szotyikkal etettük őt, ugrált a vállunkon, és megnézhettük, ahogy elássa a mogyorót. Ezután sajnos haza kellett mennünk, de azért a karácsonyi ajándék ott maradt: egy láda alma, sárgarépák, dió és mogyoró. Sok kép készült, őszintén remélem, hogy ez az élmény mindenki számára olyan emlék lesz, amire még sokáig fog emlékezni. Boldog karácsonyt!

Kategória   Hírek