A 6.a osztály diákjai úgy döntöttek, hogy karácsonyi ajándék vásárlása helyett a Budakeszi Vadaspark állatait ajándékozzák meg finom falatokkal. Égető Adél beszámolója az eseményről:

A mai napon Vadasparkban voltunk az osztályommal. Miután megérkeztünk, kis várakozás után kezdődött is a körbevezetés. Először egy hiúz mellett sétáltunk el, majd megérkeztünk Mucihoz. Muci, egy aranysakál, akit beidomítottak. „Kívülről ugyan aranyosnak nézhet ki, de hisztis kislány tud lenni” – figyelmeztetett minket rögtön a helyi vezetőnk. Persze nem is engedtek minket nagyon közel hozzá, mindenhol kerítések voltak. Sok trükköt bemutattak vele, többek között tudott forogni, ülni, oldalra fordulni, tudta, hogy ha hívják, jönnie kell, és bizony tudott kétlábra is állni.

Ezután egy ezüstrókához vezetett az utunk, Jerry-hez. Ő nagyon barátságos volt, és mint az előző állatkánk, ő is nagyon szerette az almát. A következő, akit meglátogattunk az én személyes kedvencem, Gordon, a mosómedve volt. Nagyon aranyos, és ahogy a kis mancsaival megragadta az almaszeleteket, mindenkit elcsábított. Megnéztük még a farkasokat, etettük a barnamedvét, Romulust, és persze a szarvasok se maradhattak ki. Őket már lehetett kézből etetni (itt fogyott el a legtöbb alma is), és barátságosan megnyalták a kezedet, ha olyan finomságokban részesítetted őket, mint például alma vagy répa.

Meglátogattuk a tehenet, a szamarat és a fekete lovat is. A vaddisznók is nagyon aranyosak voltak, a kicsiket és a nagyokat egyaránt megetettük, de persze csak a kerítésen át dobhattuk be nekik az ennivalójukat. Az őzeknél töltöttük a legtöbb időt. Hozzájuk be is lehetett menni, és testközelből megnézni őket. Itt vettünk zoo-eledelt, amit szétosztottunk, és simogattuk őket.

Voltak viszont, akik inkább kecskékre vadásztak. Sokszor elszaladtak, de néhány „kiválasztottnak” sikerült megetetniük őket.

Az utolsó, akit bemutattak nekünk, Lili, a vörösmókus volt. Szerintem ő volt leginkább, aki belopta magát mindenkinek a szívébe. Szotyikkal etettük őt, ugrált a vállunkon, és megnézhettük, ahogy elássa a mogyorót. Ezután sajnos haza kellett mennünk, de azért a karácsonyi ajándék ott maradt: egy láda alma, sárgarépák, dió és mogyoró. Sok kép készült, őszintén remélem, hogy ez az élmény mindenki számára olyan emlék lesz, amire még sokáig fog emlékezni. Boldog karácsonyt!