Az első esti hagyományos zászlófelvonást követően, a hét során folyamatos programokról gondoskodó pedagógusok hatalmas segítséget kaptak az ifis táborozóktól, akik, résztvevő státuszuk mellett, hatalmas lelkesedéssel vállalták a lebonyolítók szerepét. Minden napra jutott valami egész csapatot megmozgató feladat, ahol kemény fabatkákért, még keményebb küzdelmek folyhattak. Az asztalitenisz bajnokság meglepetés eredményeit csak a számháború hirtelen, mindent eldöntő fordulatai múlhatták felül és a különféle vetélkedők során sem maradt szem szárazon. Sokak számára kiderült, hogy Siófok nincs is olyan messze, köszönhetően a tábor bicikli-ellátottságának; hosszan kígyózó sorban igen rövid idő alatt megjárta az utat a –nem is olyan- kis csapat. Mindent eldöntő focimeccsen győzött a fiatalság ereje, de a strand homokján röplabdában is bizonyíthattak a gyerekek. Az esti takarodó után szigorú pedagógusok járták a sátrakat minden nap, de nagyrészt csak a napi élményekről álmodó, elégedetten horkoló ifjúságot talált: keveseket kellett álomba ringatni.

A tábor végi árverésen Wall street-i tőzsdeügynököket megszégyenítő taktikázás, és vérre menő licitálás keretében változtak kisebb és nagyobb ajándékokká a kemény küzdelmekben megszerzett fabatkák, végül a nagy többség elégedetten vonult át a hagyományos zászlólevonásra és az azt követő tábortűzhöz. A tűz után Aquincumos körben elhangzott az ez évi eskü, amivel a régi táborozók megerősítették, az újak pedig kialakították kötődésüket ahhoz, amit Sóstói Tábornak hívnak.

Hazatérve, kipihenve, kérjük a kedves szülőket, ne lepődjenek meg, ha gyermekük a Pokemon-dalt meghallván fejét felkapva szalad keresni csapatát… Mert Sóstó visszavár!

Tittmann Tamás, Feketéné Veres Kinga, Scheibli Zsuzsa

Kategória   Hírek