Minden napra jutott valami egész csapatot megmozgató feladat, ahol kemény fabatkákért, még keményebb küzdelmek folyhattak. Sokak számára kiderült, hogy Siófok nincs is olyan messze, köszönhetően a tábor bicikli-ellátottságának; hosszan kígyózó sorban igen rövid idő alatt megjárta az utat a kis csapat.
A számháború átalakított, számok nélküli térképes változata hatalmas csatákat hozott: a veszíteni képtelen „ifjúság” többször megismételt, elhúzódó háborút viselt a legyőzhetetlen „fiatalság” ellen. Az esti takarodó után szigorú pedagógusok járták a sátrakat minden nap, de nagyrészt csak a napi élményekről álmodó, elégedetten horkoló ifjúságot talált: keveseket kellett álomba ringatni.
Pihenésképp kézműveskedtünk is. Immár hagyományosan pólót festettünk, a régi táborozók egymással vetélkedve, kinek van több ilyen trikója, hiszen ez azt jelzi, ki milyen régi táborozó.
Idén karkötőkészítésben avathattunk Guinness világrekordert: a sok eső és a lelkesedés megtette a magáét.
A tábor végi árverésen Wall street-i tőzsdeügynököket megszégyenítő taktikázás, és vérre menő licitálás keretében változtak kisebb és nagyobb ajándékokká a kemény küzdelmekben megszerzett fabatkák. Végül a nagy többség elégedetten vonult át a hagyományos zászlólevonásra és az azt követő tábortűzhöz, melyet végül közkívánatra nem mosott el az eső. A tűz után aquincumos körben elhangzott az ez évi eskü, amivel a régi táborozók megerősítették, az újak pedig kialakították kötődésüket ahhoz, amit Sóstói Tábornak hívnak. Mert Sóstó visszavár!...Fotóalbum...

Tittmann Tamás

Kategória   Hírek