Mit tehet a tanító néni, ha egy olyan írót és művét szeretné bemutatni a gyerekeknek, amely ma nem túl divatos? Sokan próbálkoztak eltántorítani a feldolgozástól, de nem sikerült.

Fekete István Tüskevár című regénye olyan értékeket képvisel, amelyeket meg kell mutatni a mai fiatalságnak is. A feldolgozás módjában láttam a megoldás. A negyedik évfolyam második félévére úgy állítottam össze a tananyagot, hogy Magyarország legyen a téma, ezen belül pedig egy külön projekt, a Balaton.

A projekt első lépéseként hatalmas kreativitással találtak ki maguknak és társaiknak beceneveket, akárcsak a könyvbeli osztályban.
A félévi bizonyítványosztásnál az volt a kérésük, hogy ne fűzzek mondandót az eredményekhez, mert ők "guberálni" szeretnének.
Készítettünk Matula- és Berek-szótárt is, amely igazi gyöngyszemeket tartalmazott a régies szavakból, népi bölcsességekből.
Az akvarell-festés megtanítása külön felkészülést igényelt számomra is, a gyereknek pedig élménnyel teli kihívást.
Nem gondoltam, hogy három olyan prezentáció születik, amelyeket saját fényképekkel és élményekkel fűszerezve hoznak létre. Madarakról, növényekről, a Zala folyóról, a Bivalyrezervátumról készültek nagyszerű kiselőadások, tablók útikönyvek.

Összefoglalásként csoportmunkában alkották meg a gondolattérképeket, melyek a barátság, a tanulás, a természet és a berek valósága címszavakhoz kapcsolódtak. Az értékelés szempontjait a gyerekek választották.

Társasjáték készítéssel zárult a feldolgozás, amihez a csoportok a feladatokat, a táblákat és a bábukat is önállóan alkották meg. Az elkészült játékokat minden csoport kipróbálhatta, így értékelhették egymás munkáit.

A projekt zárásaként a regényből készített fekete-fehér mozifilmet néztük meg, is elnyerte a gyerekek tetszését.

Sok munka volt a felkészülés a projektre (háromszor olvastam el én is a könyvet ez idő alatt), de a megható, mulatságos és felemelő pillanatokért megérte!

Budai Judit tanító – 4.a