Tanítóinkat, tanárainkat, iskolánk dolgozóit bemutató sorozatunk folytatásaként Kupper Annával készített villáminterjút Ferenc Andrea (6.d).

- Mi volt az óvodában a jele?
- Cseresznye, azt hiszem.

- Emlékszik-e még az alsós tanítóira? Ha igen, akkor kit kedvelt közülük a legjobban?
- László Emília volt a neve annak a tanító néninek, aki 3. osztályban volt velünk, őt szerettem a legjobban. Volt körülbelül három tanító nénink. A másodikat Ági néninek hívták, hosszú, hullámos barna haja volt, és május 16-án ünnepelte a szülinapját, ő is kedves volt. A harmadik Bata Ica néni, ő volt velünk negyedikben, mert Emi néni nyugdíjba ment.

- Hogy emlékszik vissza a kamaszkorára?
- Akkoriban mindenki ment valahova, egy társasággal mentünk mi is koncertekre. Szerettünk stoppolni, olyankor mindig valami kalandos dolog történt. Például elvittek egy dinnyeföldre, mert Szolnok felé nemigen vettek fel stoppost, és arra esett útba neki. Segítettünk, majd ajándékba kaptunk egy nagy dinnyét. Azt cipelhettünk tovább. Megismerkedtünk punkokkal és szelíd motorosokkal is.

- Mikor volt legtávolabb Magyarországtól?
- Isztambulban, 17 éves korom körül. Cipruson, 18 éves koromban, ott gyerekvigyázó és magánkórházban ápolónő voltam 3 hónapig.
- Van olyan vicc, amit szívesen megosztana az iskola diákjaival?
- Nem vagyok valami nagy viccmesélő, inkább hallgatni szeretem, a volt sulimban viccmeséléssel kezdtük az angol órákat, mindig valaki más mesélt. (Ott beszélhettünk magyarul, itt nem szoktunk magyarul beszélni. Az angol humor meg nem mindenkinek vicces.) Szóval, ezzel a viccel a kolléganőm segített ki: Mi ez a nagy zaj? Jancsika átesett a vizsgálaton.

- Ön szerint miért jó felnőttnek lenni?
- Igaziból nemcsak felnőttnek jó lenni, minden életszakasz jó, és megvannak a maga szépségei. A gyerekkor gondtalan, a kamasz izgalmas, a felnőtt felelősségteljes, az idős gyümölcsöző. Minden gyerek felnőtt szeretne lenni, úgy gondolja: de jó nekik! Abból a szempontból jó, hogy vannak saját döntéseink - amiknek persze megvannak a saját következményeik -, viszont mindenért te vagy a felelős. Míg gyermekkorban ez ennyire nem éleződik ki. Iskolába jársz, tanulsz, délután kicsit szórakozol, a barátaiddal találkozol, vagy edzésre mész, és gondtalan az életed, körbevesznek a gondoskodó, szerető szülők.

- Ha lenne szuperképessége, mit választana?
- Az önzés felszámolását. Amikor valaki önző lenne, elreppenne ez a gondolat, és adakozóvá válna, így egy szempillantás alatt jobbá lenne a világ.

- Megosztaná az egyik legjobb élményét?
- A legnagyobb élményem az volt, mikor a gyerekeimmel Londonban megnéztünk egy színdarabot. Csodálatos volt a szerepjáték, és az, hogy angolul hallhattuk eredetiben, és az összes poénon nevethettünk, az hatalmas élmény volt. A szójáték az angol nyelvben zseniális. Ez adta a szépségét a színdarabnak.
Valamint a Természettudományi Múzeum ásványtani részlege teljesen lenyűgözött, nagyon szeretem az ásványokat, főleg az ametisztet, gyönyörűségeket csodálhattunk ott meg.
Még egy kedves élményt elmesélnék, amire szívesen emlékszem vissza: amikor a lányaim 10 évesek voltak, nyári tábor alkalmával az iskolájukkal elmentek Görögországba, Sartira. Ott leptem meg őket egy csokitortával, leszerveztem, hogy kivigyék nekik. Nem volt házszám, utcaszám, csak apartmanok, de kiderítettük melyik az övék, a tanár segített, aki velük volt, és tádám, meglepetés, mikor beállított hozzájuk valaki egy nagy tortával, hogy ezt anya küldte.

- Végezetül arra szeretném kérni, hogy mondjon egy pedagógust az iskolából, akivel a következő riportomat készíthetem!
- Nick Ildikó tanárnő.

Ferenc Andrea - 6.d