Augusztusban a leendő hatodik osztályosokból álló kis csapat közel 200 km-t kerekezett az Őrségben, hazánk érintetlen, zöld, hűsítő tavakkal szabdalt, dimbes-dombos táján.

Már a vonaton utazás is jó hangulatban telt, hiszen barátok most találkoztak több hónap eltelte után. Szentgotthárdra érkeztünk, ahol mindenki megkapta kerékpárját, bukóját, kulacsát és a pólóját. Egy kis gyakorlás után el is indultunk a bemelegítő körre a Hársas-tóhoz. Igazi felüdülés volt megmártózni a kellemes hőmérsékletű vízben. Mindenki talált tenyér nagyságú kagylóhéjat. Valaki már itt megkóstolta a tökmagos lángost.

Visszatérve a kempingbe elfogyasztottuk a vacsoránkat az Alpokalja étteremben és elfoglaltuk sátrainkat. Itt egy kicsit meggyűlt a bajunk a csupasz csigákkal, de szerencsére elkerültek minket.

Másnap reggel napunk ködösen indult itt a Rába partján, de hamarosan felszállt a köd és ismét kisütött a nap, ami egész napra hőséget hozott ránk.
Ez a nap mindenkinek feladta a leckét, aki eddig nem hitte el, annak most tudatosult, hogy az Őrség tényleg dimbes-dombos. Hosszú emelkedőkön mentünk felfelé, nem szégyelltük tolni a kerékpárokat sem, aztán amikor felértünk jött a jóleső gurulás. A csapatot lelkesítette az autósok integetése és dudálása. Kis megálló után Pityerszerre érkeztünk, ahol Tua néni idegenvezetésével megismerkedtünk a helyi hagyományokkal, régi életformával. Megnéztük a bölényeket és a vadlovakat. Megkóstoltuk a tökös-mákos és az almás-meggyes házi rétest. Itt volt lehetőség emléktárgy vásárlásra is. Innen tovább tekertünk Siskaszerre, az Őrállók táborhelyére. Egy bemutató kapcsán megismerkedtünk az íjjal, a karikás ostorral, a szablyával, történetet hallottunk a hunok nyertes csatáiról. Aztán egy kis ízelítőt kaptunk a katonai hagyományőrző viadalból. Megtanultuk mi a bajtársiasság, a kitartás, hogy az életben mindig küzdeni fogunk és nem adjuk fel! Hiába volt fáradt a társaság, 40-60 fekvőtámasz még simán lement, közben hangosan kiabálva, hogy „az életben küzdeni fogok!”.
Vacsorát Őriszentpéter központi éttermében fogyasztottuk el, majd gyors tekeréssel a vihar elől értünk vissza szállásunkra, ami most egy jurtában volt. Amint beértünk, leszakadt az ég, szerencsére nem áztunk meg.

Másnap, mint minden reggelt svédasztalos reggelivel kezdtük, aztán elindultunk az Őrség tájain egy kis kört tenni. Nem is volt olyan kicsi, közel 50 km. Ez már nem volt olyan meredek útvonal, mint az előző napi, lankás tájakon kerekeztünk. Persze nem várt akadályok is tarkították e napot. Egyik hős résztvevőnk megcsúszott az úton, árokba esett, ami tele volt csalánnal. Sajnos a kerékpárjában lett egy 8-as, ami miatt ő nem tudott tovább menni a csapattal, meg kellett várni a szervizest, aki kicserélte a kerékpárt. A többiek tovább kerekeztek és megnézték Velemérben a Szentháromság-templomot, ami hazánk egyik legrégebbi Árpád-kori temploma és a fényjátékáról híres. Tovább tekerve Magyarszombatfán a fazekassággal ismerkedtek, majd kipihenve az eddigi utat egy cukiba ültek be sütire és fagyira.
Az estét ugyanott jurtában töltöttük. Reggel tovább álltunk, irány Zalalövő. Útközben megálltunk Pankaszon megnézni a haranglábat, aztán folytattuk is tovább utunkat, hogy minél előbb a Borostyán-tóban tudjunk fürdeni. Itt egy kicsit felhős volt az idő, de ez senki kedvét nem vette el. Elfoglaltuk a faházainkat, aztán jöhetett a kidobós játék fiúk és lányok között. Sétáltunk a tó körül, az estét pedig kártyázással zártuk.

Ötödik nap Nádasd irányába vettük utunkat. Első megállónk a Vadása-tónál volt. Ettünk lángost, fagyit, körbe sétáltuk a tavat. Találtunk egy kidőlt farönköt, ami vonzotta a gyerekeket, hogy ráüljenek. Természetesen egy lelkes mászónak sikerült lecsúsznia a rönkről és közelebbről megismerkednie az akácbokorral.
Vadása-tótól Szőcére kerekeztünk az őslápot megnézni. A Lápok Házában egy interaktív bemutató keretében lehetett ismerkedni az itt található élővilággal. Végig sétáltunk a pallókon, át a patakon, majd erdős úton folytattuk utunkat Nádasdra.
Betértünk egy családi házba, ahol házi almáslepénnyel és bodzaszörppel kínáltak bennünket, aztán egy másik házban igazi gazdaságnak lehettünk részesei. Volt itt minden: tehén, bika, boci, ló, malac és baromfik. Meg lehetett simogatni az állatokat, érdekes volt a boci nyelvét megfogni.
Éppen néztük a templomkertben a Rotundát, amikor megjelent a plébános úr. Nagyon örült nekünk, lelkesen elmesélte a Rotunda történetét és Szent Márton életét, milyen lehetet, amikor itt járt. A gyerekek nagyon élvezték, hogy újabb dolgokat tudtak meg.
Vacsora után még mindig nem volt vége a napnak, jött a kürtöskalács-sütés. Minden csapat lázasan készítette a kalácsát, amit jóízűen el is fogyasztott. Aztán egy kis csapatjáték még a műfüves pályán, majd alvás a Művelődési Ház termében.

Utolsó hosszabb utunk következett, Vasvárra tekertünk. Egy kis pihenőt tettünk Gersekaráton, majd igyekeztünk tovább, hogy minél előbb a strandon legyünk.
Előtte még körbe tekertük a Feneketlen-tavat, lábmasszást vettünk a különböző természetes anyagokon tett sétával. A strand igazi felüdülés volt a csapatnak! Kellemes volt az úszómedence, aztán a hidegből áttértünk a melegebb termálba. Mindenki jól érezte magát!
Innen még egy fagyizás, aztán tekerés egy igazi szőlőhegyre. Zsuppfedeles épületek, pincék vártak bennünket. Siettünk, hogy a készülő vihar előtt még meg tudjuk nézni a hegyet. Sietve kincskeresésre indultunk, néztük, hogy a távolban hogy halad a vihar, hol esik az eső, aztán két perc múlva a vihar széle minket is elért. Futva, hangosan kiabálva szaladtunk a hegyről lefelé, végül egy pincében találtunk menedéket. A sötét pince falát a telefon lámpájának segítségével árnyjátékra tudtuk használni. Gyerekek ezt is nagyon élvezték, igazi kaland volt! Mivel nem állt el az eső, tovább szaladtunk a szállásunk épületébe. Sajnos az eső miatt elmaradt a tábortűz és a szalonnasütés, de volt helyette quizjáték és kártyaparti.

Másnap lemostuk a kerékpárokat, játszottunk még egyet a kertben, aztán elindultunk utolsó utunkra a pácsonyi vasútállomásra. Sajnos ez sem volt eseménymentes, egyik kislány megcsúszott a vizes aszfalton és kéztörés lett az eredménye. Sajnos a baj hamar és váratlanul jön.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, nemcsak sportoltunk, hanem játszottunk, fürödtünk, számos kulturális programon vettünk részt. Az Őrségben sok látnivaló van, még így is több dolog kimaradt, például a csokimanufaktúra. Valamint nem tudtuk megnézni a csillagokat a felhős ég miatt, pedig itt gyönyörűen látszódnak. De ezért is jó lesz még ide újra eljönni!

Nedeczky Anita táborvezető