Becker Bence (4.d) négyhónapos kiképzés után sikeres gyermekvasutas vizsgát tett, s így megvalósulhatott régi álma, szolgálatba állhatott mint igazi vasutas. Első napjáról így számol be Bence:

Anya 5 óra 30 perckor keltett, nem értettem mit akar ilyen korán. Két másodperc múlva rájöttem: MA VAN AZ ELSŐ SZOLGÁLATOM! Gyorsan megreggeliztem, de nem igazán voltam éhes, inkább izgatott. Apával 6 órakor indultunk, hogy 6 óra 30 percre a Széll Kálmán térre érjünk. Onnan már a csoportommal villamosoztunk fel Hűvösvölgybe. Kikértem az egyenruhámat a ruhatárból, és gyorsan átöltöztem. Alig vártam, hogy megtudjam, hol lesz a szolgálati helyem és mi lesz a feladatom.
Hűvösvölgy állomásra osztottak be. Első feladatköröm a tanuló pénztárosság volt, ezt követte a naplózói szolgálat ellátása. A zászlófelvonást és a gyermekvasutas induló éneklést követően foglaltuk el a szolgálati helyünket.

Fél nap alatt 8 utast szolgáltam ki a pénztárban, melyből három angol turista volt, akik megdicsérték a szép angol kiejtésemet. Délben ebédeltünk, de minél előbb túl akartam lenni rajta, mert már a naplózói szolgálaton járt az eszem. A naplózó feladata a hangosbemondó kezelése, a vonatok fogadása és menesztése, valamint a napló írása. Ezek közül a legjobban a menesztés és a hangosbemondó kezelése tetszett a legjobban.

A nap végén a szolgálat ellátására a gyermekvasutas ellenőrző könyvembe JELEST kaptam. Az üzemidő végét a közös zászlólevonás zárta. Nagyon sajnáltam, hogy le kellett venni az egyenruhát. Nagyon jól éreztem magam, számolom a napokat a következő szolgálatig!