A Budapest III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának támogatásával az Aquincum Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolából egy 20 fős, hatodik-hetedik évfolyamos tanulókból álló csoport Csíkszeredába utazott azzal a céllal, hogy együtt ünnepelhessük a csíki székelyekkel március 15-ét, és ezzel tovább erősítsük a testvérvárosi kapcsolatokat.

Március 13-án korán reggel indultunk. 12 órás utat tettünk meg busszal, mire Csíkszeredába értünk. A szállásunk minden igényt kielégített, jókedvűen foglaltuk el a szobákat, jóízűen fogyasztottuk el a vacsorát.

A második nap egy Csíkszereda környéki kirándulásról szólt. Gyergyószentmiklós város központjában sétáltunk, láthatták a gyerekek, hogy magyarul is ki van írva minden – ez nem volt mindenki számára magától értetődő Romániában. Olyan érzés volt, mintha magyarországi kisváros főterén sétálnánk. Majd folytattuk utunkat a Gyilkos-tóhoz. Magas hegyi úton kanyarogtunk, a fenyvesekben a hegyek árnyékos oldalán még 30 cm-es hó is volt.

A szerpentin végén feltűnt végre a Gyilkos-tó völgye. Meglepődtünk, hogy vastagon be volt fagyva, még horgászokat is láttunk a jégpáncél tetején. Egy kis túrától sem ijedtünk meg a tó hóval borította partján. A tó kialakulásához fűződő legendából megismertük Fazekas Eszter és az ügyes kezű furulyás legény közötti szomorú szerelmi történetet. Sajnos most nem láthattuk Eszter szürkészöld szeme fényét a tó tükrében, de a télies tájnak is megvan a maga szépsége. Tágra nyílt szemekkel, a sziklákon megfagyott jégcsapokat csodálva haladtunk át busszal a Békás-szoros több száz méteres sziklafalai között, s a végén ajándékokat is vásárolhattunk a kis vásárban.

Visszafelé Csíkszereda legrégebbi, és leghíresebb városrészébe, Csíksomlyóra érkeztünk, a híres zarándokhelyre. A fáradtságtól elnehezedve szálltunk ki a buszból, de a kegytemplom megtekintése után, feltöltődve megindultunk a hegyoldalon a kápolnákhoz. Az út végén Csíkszereda gyönyörű tájképe tárult elénk, s a nyeregben megtaláltuk a Hármashalom-oltárt is. Fáradtan, de élményekkel telve vártuk a következő napot.

Ünneplő ruhába öltözve indultunk a Polgármesteri Hivatalba, ahol egy tárgyaló teremben fogadott bennünket Ráduly Róbert Kálmán polgármester úr. Közvetlenül beszélgetett velünk, a gyerekek még kérdezhettek is tőle, így hamarosan a város sportéletéről folyt a diskurzus. Elmesélte nekünk, hogyan élték meg a csíkiek az 1848-49-es eseményeket, hogyan álltak helyt a székely katonák Gál Sándor vezetésével a csatában, ahol Petőfi Sándor is életét vesztette, Kányádi szavaival:
„… meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek. (…)
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.”

Emléküket számos kopjafa őrzi fenn a Nyerges-tetőn, ahová a déli órákban mentünk fel. A Kányádi vers után a Kossuth nótát énekeltük, s koszorút helyeztünk el a hősök emlékművénél. Akkor már lovaikon érkeztek a hagyományőrző huszárok az ünnepségre. Délután a városi ünnepségen vettünk részt. Két helyszínen, Gál Sándor, majd Petőfi szobránál helyeztük el megemlékező koszorúinkat a többi iskola részvétele mellett. A hosszú ünnepségsorozat végén kicsit fázósan, de a székelyekkel együtt érezve énekeltük el a székely himnuszt.

A hazafelé vezető úton élményekkel telve tekintettünk vissza az erdélyi tájra a Király-hágó kilátójából.
Köszönjük a lehetőséget! Köszönjük, hogy lehetőségünk volt ezt az ünnepet megosztani a Magyarországon kívül élő magyarokkal! ...fotók

Széles Szilvia kísérő pedagógus, néptánctanár