Ez volt a mottója a ma reggeli napindító programunknak. 196 évvel ezelőtt 1823. január 22-én öntötte végleges formába Kölcsey Ferenc a Himnuszt. 1989 óta ez a januári nap a magyar kultúra napja.

A felsős gyerekek ma aquincumos pólóba bújtak, s nyolc órára mindannyian az aulában gyűltek össze közös versmondásra.
Ötödikeseink Petőfi Sándor János vitézének első fejezetét szavalták, a hatodikosok Arany Jánostól A walesi bárdok című balladát. A 7.a-sok Petőfi népszerű versét, a Falu végén kurta kocsma című költeményt, a 7.b-sek Vörösmarty Mihálytól a Szózatot idézték fel, míg a 7.c-sek Kölcsey híres epigrammáját skandálták kórusban. Csak úgy lüktettek a hexameterek!

Legidősebb diákjaink a nyugatos Ady Endre két versével adóztak az ünnepnek: a 8.a-sok A föl-földobott kő című költeményt szavalták, a b-sek pedig Ady feleségének, Boncza Bertának, azaz Csinszkának írt lírai versével, az Őrizem a szemeddel zárták a rendhagyó irodalomórát.

Felemelő érzés volt átélni veletek ezeket a perceket. Köszönöm Gyerekek, köszönöm Anita, Emőke, Perpétua és Ottó. ...fotók

Brassói Annamária magyartanár