2018. június 18-24. között, 24 aquincumos gyermek fedezhette fel a Börzsöny szépségeit az Országos Erdészeti Egyesület közreműködésével létrejött Börzsönyi Vándortáborban. A lelkes, ügyes gyerekek a hétnapos, 67 km-es vándorút során igazi túracsapattá avanzsálódtak. Mesebeli hét napot töltöttünk el a hegyek ölelésében, a Börzsöny szívében. Megcsodáltuk a bükkösöket, a cseres, gyertyános-tölgyeseket, hegyi patakokat, láthattunk középkori várakat, bronzkori sáncokat, értékes növény és állatfajokat! A természet hol pazar kilátással, melengető napsütéssel ajándékozott meg bennünket, hol próbára tett minket szúnyoghadakkal, fülbemászókkal, kullancsokkal, böglyökkel vagy épp sáros lejtőkkel.

Az „elsőtáborozós”gyerekekből mondhatni érett vándortáboros lett! Megtanulták a hátizsák pakolás fortélyait, a szálláshelyeket makulátlanul maguk után hagyni, fürdőkonténerben fürödni, tábortüzet gyújtani, fát aprítani,„zölden”élni, katonai ágyon sátorban aludni, tájékozódni térkép alapján, beosztani a vizet és az energiát, egymásra figyelni, egymásnak segíteni. Éjjel és nappal.

Táborhelyet bontottunk Diósjenőn, a Pénzásási Turistaháznál, Kútbereken, Bernecebarátin. A Kámor legendás hegyein keresztül, a rablólovagok földjén át gyalogoltunk, miközben Ádám Zsuzsi nénit hallgattuk a régi idők boszorkányos históriáiról, vagy a Kámor nevű rablólovag elrejtett kincseiről, amit a hagyomány szerint ide rejtett. Kámort alagút kötötte össze Nógrád és Drégely várával, az egykori kincsvadászok Pénzásás környékén vélték megtalálni a rablólovag elrejtett kincseit és az alagút nyomait. Anna néni fejtörős kincskeresős játéka ezen a tájon vitt keresztül, miközben csak úgy repültek a kilométerek!
Felderítettük Drégely várát, megemlékeztünk Szondy György kapitány hősiességéről, aki 146 katonájával három napig védte a hatalmas túlerővel szembeni 444 méter magas hegyre épített végvárat- mivel a Börzsöny a 16-17.században a török hódoltsági terület peremvidéke volt. A 12 ezer török katonával ostromzár alá vett vár csatája hősies önfeláldozással ért véget. A csatára számháborúval emlékeztünk, amit másnap az eldugott zászló keresésével meg is vívtak a gyerekek.
Felfedeztük a Szondy-alagutat, ami védett denevérek lakóhelyéül szolgál. Kútberek felé sártengeren keresztül gyalogoltunk, az éjszakai vihar nyomain át, átbicikliztünk Kemencére, az erdei kisvasúttal dudáltunk. Vadászati előadást hallhattunk, a kitömött vadállományt tanulmányoztuk.

Az egyik napon meglepetés ért minket, meglátogatott Révész Máriusz kormánybiztos, akiktől ajándékot kaptunk: szedret, málnát, megannyi túrafelszerelést: zseblámpát, karabineres bögrét, hátizsákot, iránytűt, nagyítót!

A hazaútra vegyes érzelmekkel készültünk. Hiányzott már apu, anyu, de fájt otthagyni az erdőt, a barátokat, akikkel olyan jól éreztük magunkat! Jövő nyáron irány a BAKONY! ...fotók

Kupper Anna táborvezető