Negyedik osztály második félévében kezdtünk el foglalkozni Fekete István Tüskevár című regényével. Ahogyan korábbi olvasmányainkat is feldogoztuk (nem éppen a szokványos módon), alig vártam, ezúttal milyen izgalmas feladatokat tartogat tanító nénink.

Először is projektháló – a vállalt feladatok térképszerű megjelenítése - készült, melyből az osztály minden tagjának legalább kettő egyéni munkát vállalnia kellett.
Én két PPT elkészítésére jelentkeztem, egyiket a Kányavári –szigetről, annak élővilágáról, a másikat a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról. Mindezekben nagy segítségemre volt az is, hogy környezetismeret-órán éppen a vizek, tavak élővilágáról tanultunk.

Az általam vállalt másik két feladat két rajz elkészítése volt, szabadon lehetett rajzolnunk bármit, ami a regényben szerepelt, és nekünk a legjobban tetszett. Mivel az egyik kedvenc jelenetem a könyvben, amikor Gyula berúg, így az egyik képet én erről készítettem.
Rajzóra keretében megtanultam, hogyan kell akvarellt festeni. Egyik órára Judit néni a Tüskevárhoz kapcsolódva azt találta ki, próbáljunk meg ezzel a technikával balatoni tájképet alkotni. A kép annyira jól sikerült, hogy nagypapámnak adtam születésnapjára. Ez a feladat is nagyon tetszett, mert szerettem olvasni Fekete István tájleírásait, például a naplementéről. Tetszett még az eredeti, fekete-fehér film is, mert szeretem a régimódi dolgokat.

Szerintem a Tüskevár azért is jó regény, mert olyan bölcs mondások vannak benne, amelyekből még tanulhat is az ember. Ilyen volt számomra az, amikor István bácsi arra figyelmeztette a fiúkat, hogy vállalják a felelősséget magukért és tetteikért.

Schell Dániel 4.a osztályos tanuló