A megérkezést követően rövid falusi sétára indultunk, megcsodálva a jellegzetes szoknyás palóc házakat, melyek némelyike még az 1800-as évek végén épült. A domboldalba vájt pincesor szintén párját ritkítja a maga nemében. Láttunk kiscsikót is, aminek sokan megörültek.

Már az első nap is voltak nyelvi foglalkozások. Bea néni színekkel, testrészekkel kapcsolatos angol szólásokkal készült, míg Kati nénivel a közelmúlt olimpiái volt a téma. Mindeközben az éppen Réka nénivel kézműveskedők meggymag-párnát varrtak. Még az első nap programja volt a helyi Vadászmúzeum megtekintése, illetve János bácsi előadásának meghallgatása.

Kedden a reggeli után folytattuk az előző napon elkezdett témákat, tovább bővítve a gyerekek szókincsét, illetve kvíz és szövegértési feladatok segítségével az olimpiai játékokkal kapcsolatos ismereteit. Délután a közeli Terény falucskába sétáltunk át, amely a szájhagyomány szerint Szentgyörgyi Albert szülőfaluja. Számunkra azonban nem a C vitamin állt a középpontban, hanem a sajtkészítés. A majd két órás foglalkozás során végigkísérhettük a sajt útját a tej beoltásától kezdve a formázásig. Kóstolhattunk nyers tejet, sajttésztát és természetesen már érett sajtot is.

Vacsora után még egy érdekes programra került sor: a közeli méhészetben a méhek életéről, a mézkésztés rejtelmeiről hallottunk előadást, pergetéssel, mézkóstolással egybekötve. Örömünkre mindkét helyen dicséretet kaptak a gyerekek jó magaviseletük miatt, aminek mi, tanárok, igencsak örültünk.

Szerdai programunkat az időjárás kicsit átírta ugyan (nagy eső volt az éjjel), de nem maradtak üresen se a fejek, se a kezek: Ezúttal az angolozás mellett íjászkodtunk, valamint filcből baglyocskát készítettünk. Uzsonnára szintén János bácsiék vendégei voltunk, ahol is a kóstolás mellett a kenyérlángos készítésének rejtelmeit is megismerhettünk.

Este már az utolsó nap programját tervezgettük és nagyon reméltük, hogy az elmúlt esőmentes nap kitart és meg tudjuk mászni Szanda várát. Szerencsénk volt. Napsütötte, de nem túl meleg napra virradtunk, így az összepakolás után a hegynek vettük az irányt. Menet közben számos állat nyomát láttuk a sárban: őzét, nyestét, vaddisznóét. Csemegéztünk a gyalogút melletti szedresben, majd az utolsó meredek szakasz után felkapaszkodtunk az egykori vár megmaradt romjaihoz. Gyönyörű látvány tárult elénk, megérte a fáradtságot!

Hazafelé még dagasztottunk egy kis sarat, majd a jóízű ebéd után a buszra várva még kicsit társasoztunk, kézműveskedtünk.

Tartalmas négy napot töltöttünk együtt, mely remélhetően mindenkinek adott valami újat, szépet, felejthetetlent. Köszönet a közreműködő pedagógusoknak: Nagy Beátának és Wenzel Rékának.

Ráczné Schanda Katalin táborvezető

Kategória   Hírek